» TIHANY TÖRTÉNETE
» LÁTNIVALÓK
- BENCÉS APÁTSÁGI MÚZEUM
- BABA MÚZEUM
- OBSZERVATÓRIUM
- MAGYAR KIRÁLYOK TÖRTÉNETI PANOPTIKUMA
- KALÓZMÚZEUM
> Tihanyi Szabadtéri Játékok - Szabadtéri Színpad
- LÓCZY-GEJZÍRÖSVÉNY
» ÉRDEKESSÉGEK
- A TIHANYI VISSZHANG
- A TIHANYI KECSKEKÖRMÖK
» TERMÉSZET
- A TIHANYI-FÉLSZIGET
A BALATON-PART ÉS A BOZSAI-ÖBÖL
TIHANY TAVAI
A KALDERAPEREM MARADVÁNYAI
CSÚCS-HEGY
NYEREG-HEGY
APÁTI-HEGY
KISERDŐ-TETŐ
ÓVÁR
A SZARKÁDI-ERDŐ
A GEJZÍRMEZŐ ÉS AZ ARANYHÁZ
A LÓCZY-TANÖSVÉNY
TUDÁSTÁR
TIHANY TÖRTÉNETE
A Balaton - Közép- Európa legnagyobb sekély vizû tava - tektonikai süllyedésekkel keletkezett, mintegy 25 ezer évvel ezelõtt. Ebbe nyúlik be a Tihanyi- félsziget, amely a tavat két medencére osztja. A mediterrán táj markáns képét a vulkanikus erõk évmilliókkal ezelõtt alakították ki, amelyrõl napjainkban a két óriási méretû kalderra tanúskodik. E krátermaradványokban alakult ki a Balaton vízszintjénél magasabban fekvõ két lefolyástalan tó, a horgászok kedvelt helye a Belsõ- tó, és a vízimadarak paradicsoma a Külsõ- tó. A vulkanikus utótevékenység során feltörõ több mint száz gejzírkúpot formáltak a félsziget területén, közülük a legszebb az Aranyház, aminek fehér szikláit napfényben aranysárga zuzmó borítja. A geológiai érdekességek mellett a ritka növények és állatok élõhelye is a félsziget, amit 1952- ben - Magyarországon elsõként - tájvédelmi körzetté nyilvánítottak. A félsziget területén feltárt régészeti leletek igazolják, hogy azt már az õskor óta emberek lakták. A bronzkor, a vaskor és a római kor népei különösen kedvelték ezt a víztõl védet helyet. A rómaiak Lacus Pelsonak nevezték a Balatont, amelyben Tihanynál vízi átkelõ hely is volt. A középkorban történt a mai Tihany település õsének a megalapítása, amikor 1055- ben I. András király itt építette meg a királyi család temetkezõhelyét és föléje monostort, amelybe bencés szerzeteseket telepített. Ezzel vette kezdetét a bencés apátság élete. A 13. századtól az apátság konventje oklevelek kiállítására feljogosított hiteles hely (locus authenticus) volt. A 16- 17. századi török háborúk idején várrá alakított monostor elpusztult, de a 18. században barokk stílusban újjáépült, azóta a félsziget keleti ormán, a Balaton felett, Tihany õsi jelképe. Néhány éve ismét a bencés szerzetesek a barokk apátság tulajdonosai és a Bencés Apátsági Múzeum fenntartói.
I. András, a tihanyi bencés apátság alapítója
András Vászoly (Vazul) másodszülött fia apja megvakíttatása után testvéreivel Leventével és Bélával a kijevi udvarban töltötte ifjúkorát ahol megkeresztelkedett.,. 1046-ban Székesfehérvárott koronázták királlyá, még abban az évben leverte a Vata vezette pogánylázadást. Uralkodása kezdetén erejét a kereszténység helyreállítása, valamint a magyar-német viszony rendezése, továbbá a Bizánccal való békekötés foglalta le. A vitéz katona hírében álló öccse, Béla javára a német támadások kivédése érdekében átengedte az ország területének nyugati harmadát. 1060-ban háború tört ki a király és öccse között. Ennek során csatát vesztett, zirci vadászházában halt bele sérüléseibe. Az általa 1055-ben alapított tihanyi bencés apátságban temették el, ahol máig látható sírköve alatt pihen. Diénes Attila a hadi sikereire büszke, határozott jellemű királyt jeleníti meg, aki képes volt felmérni a Német-római Birodalom és Bizánc szorításában a reális erőviszonyokat, higgadt döntéseket hozott és furfangos volt a diplomáciában. A szobor lényegre törő jellemábrázolással, attribútumok nélkül, páncélos, lovagi harci öltözetben ábrázolja I. Andrást, akinek királyi mivoltát a fejére feszülő korona jelzi.
LÁTNIVALÓK
BENCÉS APÁTSÁG
Az Apátság története
A tihanyi bencés monostort I. András király (1046-1060) 1055-ben alapította Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Az alapító királyt itt temették el 1060-ban. A kolostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt Magyarországi oklevél, melynek latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. Ezért a Magyar nyelv legrégibb írásos emléke is. Szent Ányos (Anianus) titulusa a történeti Magyarországon és a környező országokban szinte egyedülálló jelenség. A hagyomány szerint Szent Ányos Orléans püspökeként imáival megmentette városát Attila hunjainak dúlásától, majd tiszteletét a francia uralkodók évszázadokon át gondosan ápolták. Nem tisztázott, miként került a szent tisztelete hazánkba, de bizonyosan az alapító királlyal hozható kapcsolatba. A középkori kolostorról csak a XVI-XVII. századi ábrázolások alapján alkothatunk képet. Az egyenes szentélyzáródású, keletelt templomhoz dél felöl csatlakozott a szabályos kolostor négyszög, mely a nyugati oldalon a templomnál rövidebb volt. Napjainkra az egész együttes szinte nyomtalanul eltűnt, alig tizenegynéhány kőfaragvány és a szinte érintetlenül ránk maradt XI. századi altemplom fennmaradása minden bizonnyal az itt eltemetett I. András tiszteletéhez kapcsolható. Magyarország történetében a XVI-XVII. század jelentős változásokat hozott. A török támadások miatt a szerzetesi élet megszűnt Tihanyban, a kolostorba katonák költöztek. Az épületegyüttest végvárrá vált, védelmi szempontok szerint átalakították. Köréje erődítést építettek. A török elleni felszabadító háborúk után a irályi kamara a felszabadított területeken álló birtokokat csak ún. fegyverváltság kifizetése után adta vissza egykori tulajdonosaiknak. Tihanyért ezt a Magyarországi Bencés Rend nem tudta kifizetni. Így 1702-ben az ausztriai Altenburg Bencés Apátságnak tulajdonába került. A Pannonhalmi Bencés Apátság csak 1716-ban tudta visszavásárolni Altenburgtól. A XVIII. század három apát nevével fémjelezhető, akik egy-egy történeti, építéstörténeti periódust képviselnek a kolostor életében. 1716-1740-ig Grassó Villebald, 1740-1760-ig Lécs Ágoston, 1760-1786-ig Vajda Sámuel volt az apát. Először a szerzetesi élet alapfeltételeinek megteremtése és a kolostor birtokainak pénzügyi stabilizálása volt a fő cél. Az 1720-as évektől megindult a templom és a 
kolostor újjáépítése, amit 1763-ban tűzvész szakított meg. Feltételezhető, hogy 1740 után Lécs Ágoston idején már egységes építészeti koncepció alapján folytatódott az építkezés és készült el a templom a kolostor szárnyaival együtt jelenlegi formájában. A templomot 1754-ben szentelték fel ideiglenesen. A végleges felszentelésre csak 20 év múlva került sor. Lécs Ágoston a kor egyik nagy formátumú, de ellentmondásos egyénisége. A nagyképzettségű teológus és hitszónok a vallásos élet újrateremtője volt Tihanyban. Aki azonban életmódjával nem mindenben alkalmazkodott szerzetesi kötelmekhez. Sikerrel zárta le az Apátság birtokpereit és újabb területekkel is gazdagította rendjét. Nemcsak az Apátság építését fejezte be, hanem az Apátság birtokain, így Füreden a savanyúvizű forrásoknál is építkezett. Lécs Ágostont Vajda Sámuel, a mélyen vallásos, aszkétikus életű apát követte. Gazdag irodalmi munkásságából kiemelkedik a három kötetes, szép magyar nyelven írt Jézus életéről szóló munkája, amely 1772-1774 között jelent meg Pozsonyban, s a korszak kedvelt olvasmánya volt. Tevékenysége a vallásos lelkiség elmélyítésére irányult, középpontjában a Jézus Szíve kultusz elterjesztésével és ápolásával. 1786-ban II. József a Bencés Rendet is felosztotta. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk kolostorukat, csak egyetlen szerzetes maradhatott aki ellátta a plébániai feladatokat. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba. A XVIII. századi fellendüléshez képest az anyagi és szellemi lehetőségek alaposan megváltoztak ebben az évszázadban. Az 1880-as évekre az épületegyüttes nagyon rossz állapotba került és felvetődött az is, hogy a templomot teljes egészében újjá kellene építeni. Cziegler Győző építész, a Műegyetem tanára 1889-1890 között megoldotta a templom és kolostor szerkezeti problémáit, és az épületegyüttest teljesen felújította. A templomban falképek készültek és az oltárokat is átfestették, újra aranyozták.1950-ben ismét el kellett hagyniuk a szerzeteseknek a rendházat. A plébánia megmaradt, a rendházba először szegényház, később múzeum költözött. A Bencés Rend 1990-ben térhetett vissza Tihanyba, de a kolostor-együttest csak 1994-ben kapta vissza a Magyar Államtól. 1992-ben elindult a templom belső restaurálása (falképek, oltárok), amely 1996-ra fejeződött be. 1996-ban megkezdődött a kolostor teljes felújítása.
Az épületegyüttes
A templom magyarországi viszonylatban középméretű, 46 méter hosszú, 16 méter széles, tornyainak magassága 34,5 méter. Az egyhajós, négy boltszakaszra tagolódó templomtér erőteljesen megemelt, egyenes záródású, két boltszakaszos szentélybe vezet, amely alatt az altemplom helyezkedik el. A kéttornyos nyugati főhomlokzat részletgazdagsága éles ellentétben áll a templom és kolostor többi homlokzatának puritán egyszerűségével. Az erőteljesen tagozott, növényi ornamentikával díszített főkapu szemöldökkövén Lécs Ágoston apát monogramja: ALAT(Augustinus Lécs Abbas Tihanienis) 1754 látható. Fölötte az apát címere, ami a templombelsőben is több helyütt megtalálható, és a kolostor címerévé vált. A toronypár közti oromfalban lévő két fülkében pedig Szent Ányos és Szűz Mária szobrát láthatjuk. A homlokzati szobrokat 1754 ismeretlen veszprémi kőfaragó készítette. A templom építészét főhomlokzatának tagolása valamint a templombelső boltozása, illetve kettős pilasztereinek formai megoldása alapján a Dunai Barokk iskola egyik jeles, hazánkban is dolgozó mesterének, a karmelita Martin Wittwernek körében kereshetjük. A templomhoz dél felől kapcsolódó kolostornégyszög szárnyai fokozatosan épültek ki a XVIII. század közepén, felhasználva a korábbi XVI-XVII. századi épületmaradványokat is. Először a keleti, majd a déli végül a nyugati szárny készült el. Homlokzataik tagolása nagyon egyszerű, csupán a nyugati homlokzaton található főbejárat kapott a templom főbejáratával azonos formai kialakítású kőkeretet. A barokk kolostorban a szerzetesi élettel összhangban, puritán egyszerűségű cellákat alakítottak ki. Reprezentatív megformálású volt a déli szárny földszintjén a refektórium (szerzetesi ebédlő), és ugyanennek a szárnynak az emeletén a könyvtár. A refektórium boltozatát stukkó keretbe foglalt falképekkel díszítették, melyek Bencés Rendi és Árpád-házi szenteket és magyarországi uralkodókat ábrázoltak. A könyvtár XVIII. századi berendezését az 1786-es feloszlatáskor eladták, könyvei az 1950-es feloszlatás után tűntek el. A barokk kolostor belső ajtóin intarziát utánzó festést kaptak, ezekből napjainkban csak néhány maradt fenn.
A templombelső
A Tihanyi Apátsági templom egységes, egy időben készült oltárai és fa berendezési tárgyai kiemelkedő helyet foglalnak el a XVIII. századi magyarországi faszobrászatában. Ezeket hosszú időn keresztül kizárólag Stulhoff Sebestyén munkáinak tartották, aki a XIX. század végén kialakult legendája szerint kertészlegényből lett asztalos, szobrász. Stulhoff Sebestyén életéről csak annyi bizonyos, hogy 1754-ben 31 évesen érkezett Bécsből Tihanyba. 25 éven át az Apátság szolgálatában állt, 1779-ben halt meg és a templom hajója alatti szerzetesi kriptába temették el. Nem lépett be a rendbe, nem volt laikus testvér, de fizetséget sem kapott munkájáért. Asztalos volt aki eltudta képzelni az oltárt, feltudta építeni, és természetesen kisebb faragványokat is készített, de nem minden részlet az ő munkája. Tudjuk, hogy a pápai és veszprémi faszobrászok szállították a nagyobb szobrokat, hogy Pápáról és Fehérvárról jöttek a festők akik a képeket hozták az oltárokhoz és a kész oltárokat lefestették, aranyozták. Neveik még a művészettörténetnek sem mondanak sokat, Tihany szinte az egyetlen fennmaradt munkájuk, ahogy Stulhoff esetében is az. Különböző oltárokon más-más szobrász, festő, aranyozó dolgozott. Ha jobban megfigyeljük szembetűnik ezek az eltérések. Stulhoff fogta össze a különböző helyről jött és eltérő képességű mestereket, és a berendezési tárgyakat tökéletesen komponálta, szervesen kapcsolta a templom építészeti teréhez.
A főoltár
A szentély keleti oldalát teljesen kitöltő, gazdag faragású főoltár a templom berendezései közül elsőnek készült el. A hátoldalán lévő felirat szerint 1757. augusztus 8-án. Az oltárfelépítmény (retabló) jellegzetes XVIII. század közepi típus, magas talapzaton álló oszlopaival. Erőteljes főpárkányával és az egészet összefogó, megkoronázó baldachinnal. Ugyan ez a kompozíció ismétlődik meg kicsiben a szentségház körül. A főoltár egyszerű, közérthető ábrázolási (ikonográfiai) programot testesít meg. Oszlopai közt a rendalapító Szent Benedek és nővére Szent Skolasztika, valamint a Magyar Szent Királyok, István és László életnagyságúnál nagyobb szobrait helyezték el. Az oltárkép az Apátság védőszentjének, Szent Ányos püspöknek megdicsőülését ábrázolja. A főoltárkép alsó részén festője a tihanyi templomot és környékét örökítette meg. Az eredeti oltárkép a források szerint alig száz év alatt nagyon rossz állapotba került, ezért 1822-ben Novák János soproni festő művével helyettesítették. A ma látható kép az eredeti, ismeretlen festő képe után készült másolat, kompozíciójában, színvilágában a szentek megdicsőülésének egy XVIII. században elterjedt típusát követi. (Ugyanez a kompozíció található a sekrestyében, az apáti öltözőszekrény ajtajának domborművén.) Az oltárvázákkal díszített főpárkánya fölött, a baldachin tetején az apátság másik védőszentjének Szűz Máriának szobrát helyezték el, felhőkoszorúban, angyaloktól övezve. A főoltárt mint a fából készült többi darabját, a felállítás után festették, aranyozták. A retablók minden esetben színes márványt utánzó festést kaptak, a szobrok ruháját aranyozták, arcukat és kezeiket a test természetes színeire festették. A főoltár esetében tudjuk, hogy ezt a munkát Stern János pápai festő végezte.
A Mariazelli oltár
A Mariazelli -oltár 1762-ben készült el. A kultusz az ausztriai Máriazellből, a dömölki bencés apátság közvetítésével terjedt el hazánkban. Vajda Sámuel 1760-ban a dömölki bencés apátság jószágkormányzói megbízatás után került a tihanyi apáti székbe. Így az oltár állítását, a kultusz meghonosítását az ő tevékenységéhez köthetjük. A vörös márványt utánzó festett, ívelt retabló előtt ezüstözött, kupolával fedett építmény emelkedik, magába rejtve Szűz Mária kegyszobrát. Az eredeti öltöztetős Mária-szobor elveszett. A jelenlegi 1889-ben a tiroli St. Urlichban készült. Az oltárépítmény tetején az Atyaisten dicsfénnyel övezett, felhőkön trónoló szobra látható. A jobb oldali adoráló angyalhoz fűződik az a legenda, hogy benne Stulhoff Sebestyén korán elhalt kedvesének arcvonásait örökítette volna meg. Egykorú adatok szerint az oltáron Hubert József pápai szobrász és Codelli József fehérvári festő is dolgozott.
Jézus szíve-oltár
Az oltár 1700-1771-ben készült el. Retablójának felépítése teljesen megegyezik a vele szemben álló Máriazelli -oltáréval, hogy ez összhatásban szinte észrevehetetlen, azt a kék-zöld márványt utánzó festése, díszítése, szobrai okozzák. Ikongráfiai programja korában egyedülálló. Vajda Sámuel apát teológiai felfogását tükrözi. A Jézus Szíve kultuszt, a Szent Szív tiszteletét csak 1856-ban vezette be az egyház. Vajda Sámuel Azonban 1766-ban külön engedélyt kapott XIII. Kelemen Pápától a Jézus Szíve ünnep megtartására Tihanyban. Az oltár középpontjában Jézus háromnegyedes szobra áll. Mindkét kezével tövissel koszorúzott, dárdával megnyitott szívére mutat. Az üdvösség forrására. Köré tizenkét lángnyelvből és szívből egy nagyobb méretű szívet formáztak. Alatta két szobor áll: A Fájdalmas Anya, szívében karddal, valamint a Pelikán fiókáival. A legenda szerint vérével táplálja fiókáit s ezért Krisztus kereszthalálának, vérének szimbóluma. Az oltárépítmény tetejét a Szentlélek galambja zárja le, körülötte a dicsfény hét lángnyelve a Szentlélek hét ajándékát szimbolizálja. Az oltárépítmény két oldalán két-két életnagyságú szobrot helyeztek el, olyan szentek szobrait, akik Jézus iránti nagy szeretetükről tettek tanúbizonyságot. Bal oldalt alul Szent Ágoston, felette Szent Péter, a jobb oldalt alul Szent Borbála és felette Szent Pál a szeretet himnuszának költője. A szobrokat Hubert József faragta, és egy Ambroiso nevű fehérvári piktor festette és aranyozta az oltárt.
A szószék
A szószék a főoltárral együtt 1715. augusztus 8-ára készült el. Bejárata közvetlenül a kolostor folyosójára nyílik. A korai kereszténység négy latin teológusát gyakran ábrázolták a szószéken az evangélistákkal együtt, mint az igaz hit szószólóit. A szószékkosár négy sarkán e négy egyházatya ülő szobrát helyezték el: Szent Ambrust a méhkassal, Nagy Szent Gergely pápát a galambbal, Szent Jeromost a koponyával, és Szent Ágostont a szívvel. A szószék hangvetőjének tetején négy puttó látható, kezükben pásztorbotot, keresztet, kettős keresztet fogva, az alattuk ülő egyházatyák pápai méltóságának jelképeként. A négy evangélista szimbólumát a hangvető tetejére helyezték, ahol az Isten szeme ábrázolás körül ott találjuk a sas (János), az oroszlán (Márk), az ökör (Lukács) és az angyal (Máté) faragványait. Az egyházatyák szobrai közötti domborművek a Hit - Remény - Szeretet allegorikus megjelenítői. A szószék bejárati ajtaján Szent Pál apostol domborműve látható.
A Szent Benedek-oltár és a Szent Skolasztika-oltár
A Szent Benedek-oltár és a Szent Skolasztika-oltár 1759 április 28-án készült el. A két oltárépítmény teljesen azonos felépítésű és megegyező szobordíszek elhelyezése is. A Rendalapító nursiai Szent Benedeket ábrázoló oltárképet Stern János pápai festő készítette. A kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Benedek megáldja a számára felszolgált, mérgezett borral teli kelyhet. Az oltár két oldalán Benedek tanítványainak, Szent Maurusnak és Szent Placidusnak szobra áll. Szent Skolasztika oltárképét is Stern János festette. A képen Benedek nővérének lelke, halála pillanatában galamb képében az égbe emelkedik. A két oldalt álló szobrok bencés apátnőket Nagy Szent Gertrúdot és Szent Walburgát ábrázolják.
BENCÉS APÁTSÁGI MÚZEUM
A múzeum különleges értéke a kőtár, de időszaki egyházművészeti, képzőművészeti kiállításokat is rendeznek itt. Az épület nevezetessége az is, hogy az utolsó magyar királyi pár, IV. Károly és felesége, Zita királyné itt töltötték utolsó magyarországi napjaikat 1921. október 26-tól 31-ig, mielőtt Madeira szigetére száműzték őket. A szobák, melyeket a királyi pár használt, ma a múzeum részeként megtekinthetők. Az Apátsági Múzeumban látható a barokk templom restaurált kórusa és sekrestyéje. Bemutatják a templom faragott berendezését és a karzatot, amit Stuhlhof Sebestyén (1723 k.-1779) készített 1752-64-ben. A templom történetéhez kapcsolódik A barokk feltámasztása a tihanyi apátsági templomban című restaurálási bemutató.
BABA MÚZEUM
A Tihanyi Babamúzeum közel négy évtized gyűjtőmunkájának eredménye. Antik babák (1850-1920), korabeli kellékekkel, játékokkal (konyha, lakás, bolt). Századfordulói arisztokrata, polgári életstílus bemutatása. A múzeum tavaly ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, melynek alkalmából díszalbumot jelentetett meg Babamesék címmel. A kötetben szereplő mesék egy gyermek meseíró verseny győztes munkái. A jubileumi kiadvány 3000 példányban jelent meg, amelyből 300 számozott példány. Az album megrendelhető az Interneten és megvásárolható helyben.
OBSZERVATÓRIUM
A földmágnesség mérésének már 1870-től az Országos Meteorológiai Intézettel közösen létezett intézete Magyarországon. A tihanyi obszervatórium - miután a földmágnesség mérésének feladata az ELGI-hez került - 1955-ben kezdte meg működését. Állandó feladata a mágneses tér variációjának folyamatos mérése. A feladat megfelelő szinvonalú végrehajtásához a mágnesesen anomáliamentes környezeten túl, a mérési szempontoknak megfelelően épült, mágneses szennyezésektől (pl. ferromágneses anyagoktól, elsősorban is vastól) mentes épületekre és egyedileg készített műszerek gondos üzemben tartására van szükség. További feladat a megfelelő mérési körülmények biztosítása pl: hőmérséklet-stabilitás, folyamatos tápellátás, villámvédelem, stb. Az adatgyűjtés egy sarkalatos pont, mert a mérési eredmények időszinkronját, kívánt digitális formában történő előállítását és a keletkező adatok biztonságát ez a rendszer garantálja.
MAGYAR KIRÁLYOK TÖRTÉNETI PANOPTIKUMA
A kiállítás azzal a nem titkolt céllal nyílt, hogy egyrészt vonzó új programlehetõséget kínáljon, másrészt rövid betekintést nyújtson Magyarország történelmébe. A panoptikumban Géza fejedelemtől kezdve, Károly Róberten keresztül, Luxemburgi Zsigmondot is beleértve Mátyás királyig bezárólag láthatóak a magyar királyok, de megtalálható még IV. Károly is. Az élményt a korabeli enteriõrök, a világítás és a zenei aláfestés teszik teljessé.
KALÓZMÚZEUM
Megtalálható itt Sir Francis Drake-tõl Anne Bonney-n keresztül a hírhedt Feketeszakállig több híres kalóz élethû viaszfigurája, korabeli enteriõrökkel, fegyverekkel, régi pénzérmékkel, zászlókkal (látható a Jolly Roger is). Amióta a tengereken kereskedelmi hajózás létezik, kalózok – ádáz tengeri rablók – tartották rettegésben a hajósokat. Az ókori Görögország kalózai az Égei-tengeren lestek áldozataikra már a Kr. e. 5. században, foglyaikat váltságdíj ellenében engedték szabadon, vagy eladták rabszolgának. Az égei-tengeri Délosz kikötõvárosában – mely a Római Birodalomhoz tartozott (Kr. e. 200-tól Kr. u. 476-ig) – az élénk kereskedelem vonzotta a kalózokat, akik itt eladhatták a zsákmányolt rabszolgákat és egyéb rablott kincseiket. A IX. századi észak-európai népeket is rettegésben tartották a félelmetes és irgalmat nem ismerõ viking kalózok. A XI. században a keresztes hadjáratok idején a muzulmán tengeri rablókat barbár kalózoknak nevezték, akik gyors hajóikkal megtámadták a velencei és genovai hajókat. A leghíresebb barbár kalózkapitányok nevét egész Európa rettegte. Az angol, francia és karibi kalózok is portyáztak, hírük szárnyra kelt s a kikötõk kocsmáinak legendás alakjaivá váltak, néhányuk neve a mai napig közismert. A Kalózmúzeum - messzi tájak és régmúlt idõk világába kalauzolja az érdeklõdõt. Amióta a tengereken kereskedelmi hajózás létezik, kalózok – ádáz tengeri rablók – tartották rettegésben a hajósokat. Néhányukat megidézve, a legendák és tengeri kalandozások kora elevenedik meg elõttünk. A kiállítás azzal a nem titkolt céllal nyílt meg, hogy vonzó új program - lehetõséget kínálva az idelátogatóknak - szolgálja az ismeretterjesztést is.
Tihanyi Szabadtéri Játékok - Szabadtéri Színpad
Az elmúlt években nagy sikert aratott Tihanyi Szabadtéri Játékok előadásai idén is jelentkeznek, július 10-től aug. 15-ig minden pénteken és szombaton. A színre kerülő darabok szereplői országos kedvencek: Szulák Andrea, Balázs Péter, Koncz Gábor, Nemcsák Károly, Mikó István, Kautzky Armand, Pásztor Erzsi, Tóth Judit, Földi Teri, Eperjes Károly, Bujtor István, Hujber Ferenc, Xantus Barbara, Tahi Tóth László, Vári Éva, Szilágyi Tibor és még sokan mások. A tavalyi óriási sikerre való tekintettel ismét látható lesz a Mindhalálig Beatles Mikó Istvánnal és csapatával, valamint újra fellép a Republic és a Bikini. Külön csemegét ígér a Sing, sing sing című musical összeállítás amelyben olyan népszerű darabokból hallhatnak részleteket, mint a Caberet, a West Side Story, Evita, Isten pénze, Hair, István, a király, Macskák, Valahol Európában, Jézus Krisztus Szupersztár, Operaház Fantomja, We Will Rock You, Elisabeth, Miss Saigon, Mozart, Vámpirok bálja, Grease, Hotel Menthol. Rocky Horror Show és a Fame. A nagyszabású táncos musical-show sztárvendége a Budapesti Operettszínház tagja, Mészáros Árpád Zsolt lesz. Július 10-én a Hyppolit a lakáj című előadás nyitja meg a Játékokat többek között Szulák Andrea és Balázs Péter főszereplésével, majd 11-én szombaton a Komámasszony hol a stukker című komédia kerül színre Nemcsák Károllyal, Koncz Gáborral és Mikó Istvánnal a főbb szerepekben. Július 17-én pénteken a Mezítláb a parkban című vígjáték Pikali Gerdával, Kautzky Armanddal és Koncz Gáborral, 18 -án szombaton pedig a Macskajáték Pásztor Erzsivel, Tóth Judittal és Földi Terivel kerül bemutatásra.
LÓCZY-GEJZÍRÖSVÉNY
A félsziget különleges geológiai képződményeire hívja fel a figyelmet, de az útvonal mentén megismerkedhetünk a botanikai, zoológiai és tájképi értékekkel is. Az összességében 18 km hosszú sétaút, több kisebb és nagyobb körúttal hálózza be a félszigetet. A tanösvény állomásai: Nyereg-hegy, Csúcs-hegy, Gejzírmező, Aranyház, Kiserdő-tető, vár, Barátlakások. A Tihanyi-félsziget különleges utóvulkáni képződményeinek az Európa Tanács 2003. július 1-jén Európa Diplomát adományozott. A magyar-angol nyelvű ismertető táblákkal ellátott, szabadon látogatható tanösvény megtekintéséhez szakvezetés igényelhető.
ÉRDEKESSÉGEK
A TIHANYI VISSZHANG
Tihany egyik legismertebb jelensége a visszhang volt. Valójában a XVIII. század közepe óta létezik, azaz a jelenlegi apátság felépítése óta. Ugyanis a Visszhang-dombról elkiáltott szavak a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza, 2 másodperc alatt téve meg az oda-vissza közel 700 méteres távot. Ezalatt gyors tempóban elmondható egy hexameter, amely csendes időben jól hallhatóan visszaverődik. Közismert visszhangpróbáló szövegnek számított Kisfaludy Károly Mohács című verséből az alábbi idézet: Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntelek. A domboldalra állítottak egy kis oszlopot, melyet echókőnek neveztek; innen kellett a templom felé kiáltani. Echónak a helyiek nevezték a visszhangot. Ezt a kifejezést használta Csokonai Vitéz Mihály is A Tihanyi echóhoz című versében, amelyet a költő Balatonfüreden írt 1798-ban. Vörösmarty Mihály is írt róla verset, de legismertebb mind között Garay János visszhangról írt regéje, amelyet a kcskekörömárusok kívülről fújtak. Már a század elején észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökkent. Többnyire az újonnan épült villákat hibáztatták. Különösen a Hevesi-nyaralót okolták, s nevezték el visszhangrontó-nak. Azóta bebizonyosodott, hogy inkább az időközben a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombja a bűnös, s legalább ennyire az utóbbi időben, különösen a nyári hónapokban megnövekedett, zajjal járó idegenforgalom. A visszhangnak, mint idegenforgalmi nevezetességnek, kirándulócsalogatónak a felhasználása már a múlt század végén többekben felmerült. A balatonfüredi Balaton-egylet például a Visszhang-domb közelében egy kunyhót építtetett, s megállapodott a telek gazdájával, hogy nála az alkalmi kirándulók mindig kaphassanak tejet, vajat, kenyeret, túrót, bort. Egyéb próbálkozások is történtek a domb felhasználására. A század végén Jalsovits Alfréd bencés szerzetes csillagvizsgálót kezdett építeni a Visszhang-dombon, de a munkálatok rövid idő múl abbamaradtak. Amikor 1925-ben Tihany vízvezetéket kapott, a víztárolót a Visszhang-dombra építették. Ma már nem víztartályként működik; tetején éttermet alakítottak ki.
A TIHANYI KECSKEKÖRMÖK
Tihany másik nevezetessége a tihanyi kecskeköröm. Valójában ez egy Pannon-tengerben élt kagyló - a Congeria ungula caprae - maradványa. A kagyló jóval nagyobb volt, de mára csak a kemény háromszög alakú sarka maradt meg. Más kagylók és csigák is megmaradtak a pannóniai rétegekben, de ismeretségében messze elmaradtak a kecskeköröm mögött. Pedig a két háború között a Cardium apertum nevű kagylót úri főkötő, vagy menyasszonyfőkötő néven árulták a tihanyi gyerekek. Lelőhelye a Fehérpartokon volt, de ép alig volt közöttük, mert a törékeny héja ásás közben könnyen összetört. A kecskeköröm híressé válásában nagy szerepe lehetett Garay János regéjének, amelyben leírta a tihanyi visszhang és kecskeköröm keletkezésének meseszerű történetét. A kikötőbe érkező kirándulókat a helyi gyermekek azonnal körülvették, és igen rámenősen kínálták pár fillérért marokszámra a kecskekörmöket. Kedves színfoltja volt a gyereksereg a kikötőnek, több visszaemlékezésben, útikönyvben olvashattunk róla. A kagylómaradványok nagy számban kerültek elő a Gödrösben és a Fehérparton, néhány méterrel a mai Balaton vízszintje fölött. Főleg a gödrösi kecskekörömbányák voltak gazdagok. Itt egymást érték a tihanyi gyerekek által vájt gödrök; innen származik a mai Gödrös elnevezés is.
TERMÉSZET
A TIHANYI-FÉLSZIGET
A Tihanyi-félsziget számos vonatkozásban egyedülálló nemcsak hazánkban, Európában is. Különleges földrajzi helyzete, kialakulásának sajátosságai, mai tájképi megjelenése, földtani és történeti emlékei, ritka növény- és állatfajai mind-mind a legszebb és legféltettebb kincseink közé emelik. A természetet kutató és védõ szakemberek számára a Tihanyi-félsziget értékei régóta ismertek. Itt alakult hazánk elsõ tájvédelmi körzete 1952-ben. A tihanyi Tájvédelmi Körzet késõbb észak felé bõvült, 1658 hektáros területe ma a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park egyik tájegysége. Két fokozottan védett része a Bozsai-öböl és a Külsõ-tó. A természetvédelmi területkezelést és az ökoturisztikai, környezeti nevelési feladatokat a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság látja el.
A BALATON-PART ÉS A BOZSAI-ÖBÖL
A félsziget partvonalából a természeteshez leginkább hasonló állapotban a délnyugat oldal, különösen a Gurbicza alatti résztõl a révig terjedõ szakasz maradt meg. Sajkodnál és a Bozsai-öbölben a part ma is természetes állapotát õrzi. A Bozsai-öböl a Balaton egyik utolsó csaknem háborítatlan nádas öblözete. A nádas belsõ szegleteiben fehér tavirózsa (Nymphaea alba) díszlik. Az öblöt a part felõl kaszálók, rétek, láprétmaradványok kísérik, rajtuk mocsári kosbor (Orchis laxiflora), keskenylevelû gyapjúsás (Eriophoum angustifolium) és szibériai nõszirom (Iris sibirica) található sok más védett növény társaságában. A nádas ritka madárfajok egész sorának nyújt költési lehetõséget, így a nyári ludaknak (Anser anser) és a barna rétihéjáknak (Circus aeruginosus) is. Az emlõsök közül különösen a fokozottan védett vidra (Lutra lutra) állománya érdemel említést.
TIHANY TAVAI
A tihanyi táj szépségében három tó játszik fontos szerepet: a Balaton, a Külsõ-tó és a Belsõ-tó. A felsorolás azonban nem teljes, mert csapadékos években feltûnik a negyedik is: a Rátai-csáva. A félsziget mindhárom beltava egykori vulkáni kráter helyén keletkezett, egyszerûen a csapadékvíz összegyûlése révén. Forrás vagy patak nem táplálja õket, az magyarázza idõszakos kiszáradásukat is, melyre az utóbbi évszázadokban mindhárom tó esetében volt már példa. A Belsõ-tó közvetlenül a falu alatt található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-rel magasabban helyezkedik el, a vulkáni eupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres, ma kedvelt horgászterület. A Külsõ-tó a félsziget egykori vulkánjának fokráterében keletkezett, erõsen feltöltõdött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságában. Az 1800-as évek elején levezetõ csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófõi-séden keresztül a Balatonba vezessék. A lecsapolt területeket kaszálóként hasznosították. 1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság vette át a terület kezelését. A levezetõ csatorna lezárásával ekkor kezdõdött meg a tó eredeti állapotának visszaállítása. Az azóta eltelt két és fél évtized alatt a vízi növényzet teljesen visszatelepült, s megjelentek a vizes élõhely jellegzetes állatfajai is. Gazdag, a vízhez kötõdõ rovarvilág, különösen sok ritka szitakötõfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltû és hüllõ él a tóban, a mocsári teknõs (Emys orbicularis) állomány kiemelkedõ. A madarak közül itt is költ a nyári lúd (Anser anser) és a barna rétihéja (Circus aeruginosus), az utóbbi években pedig vörös gém (Ardea purpurea) fészkelésérõl is tudunk. Fontos õszi táplálkozóhelye a gémféléknek, mivel a sekély víz ideális e fajok vadászati módszereinek. A vonulás elõtt gyakran 20-25 nagykócsag (Egretta alba) is tartózkodik egyszerre a tavon. A félsziget harmadik tava, az ún. Rátai-csáva, mely szintén egykori vulkáni kráterbõl keletkezett lefolyástalan medencében alakult ki, víztükre azonban csapadékos évek tavaszain is alig éri el a fél hektárt. Nyár végére aztán ez a kis tavacska is többnyire kiszárad.
A KALDERAPEREM MARADVÁNYAI
A félsziget alapját, a mintegy 100 m-re a felszín alatt húzódó felsõ-miocén sekélytengeri mészkövek és márgák alkotják, melyek triász üledékekre, permi homokkõre és fillitre rétegzõdtek. Az aljzatra pliocén-pannon üledékek hiátusos sorozata települt. (A pannon-rétegekben található a "tihanyi kecskeköröm" néven közismert kövület, a Congeria ungula caprae kagyló maradványa.) A Pannon-tenger visszahúzódását a bazaltvulkánosság megindulása követte, a vulkáni mûködés középpontja a mai Külsõ-tó helyén volt. Ekkor képzõdtek több helyen jól látható bazalttufa rétegek, vörös homokkõ bombákkal. Az egykori vulkáni kráter peremének maradványai ma különálló hegyekként látszanak a Külso-tó körül: a Csúcs-hegy, a Nyereg-hegy, az Apáti hegy, a Kiserdõ-tetõ és az Óvár.
CSÚCS-HEGY
A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike a Csúcs-hegy. A forráskúp és a feltörõ forró víz vájta kürtõ ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján (235 m).A bazalttufára települt gejzirit "sapka" ellenállt a hegyet lepusztító erõknek, így alakult ki a jelenlegi érdekes forma. A kúpszerûen kiemelkedõ sziklák lemezes hidrokvarcitból, kovás mészkõbõl és tömeges gejziritbõl állnak. A nyugati oldalán található forrásbarlangot a szájhagyomány Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár barlangjának nevezi.
NYEREG-HEGY
A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti heggyel összekötõ keskeny, sziklás gerinc, melyrõl csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton déli medencéje és a Bozsai-öböl felé, ellenkezõ irányban pedig a félsziget belsejére. A félsziget egyik legértékesebb földtani képzõdménye ez az ék alakú hegygerinc. A bazaltvulkánosság utómûködésének hatására forró víz áramlott az egykori felszínre. A kisebb-nagyobb meleg vizû tavakban növénymaradványokat õrzõ tavi hidrokvarcit és vékonylemezes kovás mészkõ képzõdött. A mészkõlemezek szeszélyesen gyûrt formája az egykori víz- és kéregmozgás eredménye.
APÁTI-HEGY
Ez a kalderapermnek a Külsõ-tóhoz legközelebb esõ egysége, keleti oldalán meredeken, bazalttufa sziklákon keresztül esik a térszín a tóig. A sziklaalakzatok a szél pusztító munkájának nyomát viselik. A félsziget belseje, a Külsõ-tó, a Belsõ-tó és az õsközség, a háttérben pedig Balatonfüred látványa nyújt maradandó élményt. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-teplomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élõhelye. A hegytetõn- a részben másodlagos gyepekben-egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetõvirág, az õszi csillagvirág, a borzas szulák, a hártyás galambhegy. Megtalálható itt a töviskés lucerna, több árvalányhajfaj és a törpe nõszirom is. A keleti oldal szikláin virít a cseh tyúktaréj a panon madárbirs és a bokros koronafürt. A délszaki klíma a rovaroknak is kedvezõ, a hazánkban ritka, nagy termetû mediterrán kabócafajok is megtalálhatók itt: az óriás énekes kabóca és a mannakabóca. Ezzel azonban még nincs vége az Apáti-hegy nevezetességeinek. Déli oldalán található ugyanis a félsziget egykori híres levendulásainak utolsó maradványa. A mûvelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért, a levendulatövek köze elgyepesedett. A levendulás központi részén - mintegy 5 hektáron - a természetvédelmi kezelõ (BFNP) a cserjék rendszeres irtásával, legeltetéssel fenntartja a régi állapotát. Ezen a területen virít a valószínûleg szintén egykori termesztésbõl kivadult gyapjas gyûszûvirág, mely fokozottan védett növényfaj. Az itt elõforduló védett rovarok közül a mandulacincér érdemel említést.
KISERDŐ-TETŐ
A félsziget központi részén, a Külsõ- és a Belsõ-tó között emelkedõ kalderaperem-maradvány. A vulkáni mûködés során létrejött bazaltsziklákat a késõbbi földmozgások kibillentették eredeti helyzetükbõl. A szél a puhább kõzetanyagot elbontotta, a szilárdabb kötõanyagú bazalttufa azonban ellenállt a pusztító erõknek. A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtõsztyepp borítja, oldalain cserszömörcék, háttérben a Külsõ-tóval.
ÓVÁR
A félszigetet keleti oldalról határoló markáns gerinc, a Balaton felé nézõ festõi bazalttufa alakzatokkal. Tetején fut végig a Balaton-környék legszebb vaskori földsáncmaradványa. Az egykori földvár maradványai közelében, ún. pannon gyepek találhatók, jellegzetes védett növényeik a hangyabogáncs, a nagy pacsirtafû, a tavaszi hérics, a nagylevelû madárbirs, a leánykökörcsin és a csillag gerebcsin. Itt él a hazánkban csak két helyen elõforduló nyugati ajtóscsiga. Az Óvár keleti oldalán 20 m magas bazalttufa sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek az ún. barátlakások. Egykoron feltehetõen azok az orosz szerzetesek lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a kijevi nagyfejedelemségbõl. A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette.1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, melynek során több csontváz is elõkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevõ cellákat stabilizálták. A félsziget egyetlen rétegforrása, az Orosz-kút, mely a közelben fakad, róluk kapta a nevét. (Ma gyakrabban használják a Cyprián-forrás elnevezést.)
A SZARKÁDI-ERDŐ
A félsziget peremének hegyei nagyrészt erdõvel borítottak, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvõ Szarkádi-erdõ. Jellemzõ faállománya a csereskocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy, virágos kõris, mezei juhar és a mezei szil elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így az olasz tölgy. A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él. A szarkádi-erdõ állatvilágának jellegzetes tagja a védett nagy hõscincér, a szarvasbogár, a pettyes gõte és a barna ásóbéka. Gyakori hüllõfaja az erdei sikló, a madarakat a fekete harkály, a zöld és szürke küllõ, a nappali ragadozók közül a karvaly, az éjszakaiak közül pedig egy igazi délszaki ritkaság, a füleskuvik képviseli. A Szarkádi-erdõ déli részén, a mai rév fölött található az egykori Újlak település templomának romjai.
A GEJZÍRMEZŐ ÉS AZ ARANYHÁZ
A Szarkádi-erdõ és a Belsõ-tó között elterülõ gejzírmezõ mintegy hárommillió évvel ezelõtt, a földtörténeti negyedidõszakban keletkezett. A bazaltvulkánosságot követõ vulkáni utómûködés során forró víz áramlott az egykori felszínre. A hévforrások- hasonlóan a jelenleg Izlandon mûködõkhöz-idõszakos gejzír formájában törtek fel. A forró vízbõl és a meleg vizû tavakból meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, melyek fokozatosan szilárd kõzetté alakultak. A gejzír mûködésétõl, valamint a víz- és kéregmozgásoktól függõen a gejzirit tömeges, lemezes, gyûrt formában szilárdult meg, 100-150 kisebb-nagyobb gejzírkúpot hozva létre. Közülük ma már csak mintegy 50 db látható. A legnagyobb az Aranyház gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színû zuzmóról kapta. A jellegzetes sziklai növényzet között melegkedvelõ állatok élnek, mint pl.az itt gyakran megfigyelhetõ zöld gyík. A gejzírkúp tetejérõl a Belsõ-tó és az õsközség felé esik szép kilátás.
A LÓCZY-TANÖSVÉNY
Az eddigiekben részletesen leírt látnivalókon a Lóczy-tanösvény vezeti végig a kirándulókat. Az indulópontja a Sajkod melletti Apáti-templomromnál van, innen az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a csúcs-hegyen keresztül a szarkádi-erdõbe, majd a gejzímezõ és az Aranyház érintésével az õsközségbe vezet. Onnan a Kiserdõ-tetõ-Óvár-Barátlakások útvonalon a tihanyi hajóállomásra visz. A tanösvényen 7 megállót alakítottunk ki, ezek egy-egy nevezetességhez kötõdnek.
A Balaton - Közép- Európa legnagyobb sekély vizû tava - tektonikai süllyedésekkel keletkezett, mintegy 25 ezer évvel ezelõtt. Ebbe nyúlik be a Tihanyi- félsziget, amely a tavat két medencére osztja. A mediterrán táj markáns képét a vulkanikus erõk évmilliókkal ezelõtt alakították ki, amelyrõl napjainkban a két óriási méretû kalderra tanúskodik. E krátermaradványokban alakult ki a Balaton vízszintjénél magasabban fekvõ két lefolyástalan tó, a horgászok kedvelt helye a Belsõ- tó, és a vízimadarak paradicsoma a Külsõ- tó. A vulkanikus utótevékenység során feltörõ több mint száz gejzírkúpot formáltak a félsziget területén, közülük a legszebb az Aranyház, aminek fehér szikláit napfényben aranysárga zuzmó borítja. A geológiai érdekességek mellett a ritka növények és állatok élõhelye is a félsziget, amit 1952- ben - Magyarországon elsõként - tájvédelmi körzetté nyilvánítottak. A félsziget területén feltárt régészeti leletek igazolják, hogy azt már az õskor óta emberek lakták. A bronzkor, a vaskor és a római kor népei különösen kedvelték ezt a víztõl védet helyet. A rómaiak Lacus Pelsonak nevezték a Balatont, amelyben Tihanynál vízi átkelõ hely is volt. A középkorban történt a mai Tihany település õsének a megalapítása, amikor 1055- ben I. András király itt építette meg a királyi család temetkezõhelyét és föléje monostort, amelybe bencés szerzeteseket telepített. Ezzel vette kezdetét a bencés apátság élete. A 13. századtól az apátság konventje oklevelek kiállítására feljogosított hiteles hely (locus authenticus) volt. A 16- 17. századi török háborúk idején várrá alakított monostor elpusztult, de a 18. században barokk stílusban újjáépült, azóta a félsziget keleti ormán, a Balaton felett, Tihany õsi jelképe. Néhány éve ismét a bencés szerzetesek a barokk apátság tulajdonosai és a Bencés Apátsági Múzeum fenntartói.
András Vászoly (Vazul) másodszülött fia apja megvakíttatása után testvéreivel Leventével és Bélával a kijevi udvarban töltötte ifjúkorát ahol megkeresztelkedett.,. 1046-ban Székesfehérvárott koronázták királlyá, még abban az évben leverte a Vata vezette pogánylázadást. Uralkodása kezdetén erejét a kereszténység helyreállítása, valamint a magyar-német viszony rendezése, továbbá a Bizánccal való békekötés foglalta le. A vitéz katona hírében álló öccse, Béla javára a német támadások kivédése érdekében átengedte az ország területének nyugati harmadát. 1060-ban háború tört ki a király és öccse között. Ennek során csatát vesztett, zirci vadászházában halt bele sérüléseibe. Az általa 1055-ben alapított tihanyi bencés apátságban temették el, ahol máig látható sírköve alatt pihen. Diénes Attila a hadi sikereire büszke, határozott jellemű királyt jeleníti meg, aki képes volt felmérni a Német-római Birodalom és Bizánc szorításában a reális erőviszonyokat, higgadt döntéseket hozott és furfangos volt a diplomáciában. A szobor lényegre törő jellemábrázolással, attribútumok nélkül, páncélos, lovagi harci öltözetben ábrázolja I. Andrást, akinek királyi mivoltát a fejére feszülő korona jelzi.
BENCÉS APÁTSÁG
A tihanyi bencés monostort I. András király (1046-1060) 1055-ben alapította Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Az alapító királyt itt temették el 1060-ban. A kolostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt Magyarországi oklevél, melynek latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. Ezért a Magyar nyelv legrégibb írásos emléke is. Szent Ányos (Anianus) titulusa a történeti Magyarországon és a környező országokban szinte egyedülálló jelenség. A hagyomány szerint Szent Ányos Orléans püspökeként imáival megmentette városát Attila hunjainak dúlásától, majd tiszteletét a francia uralkodók évszázadokon át gondosan ápolták. Nem tisztázott, miként került a szent tisztelete hazánkba, de bizonyosan az alapító királlyal hozható kapcsolatba. A középkori kolostorról csak a XVI-XVII. századi ábrázolások alapján alkothatunk képet. Az egyenes szentélyzáródású, keletelt templomhoz dél felöl csatlakozott a szabályos kolostor négyszög, mely a nyugati oldalon a templomnál rövidebb volt. Napjainkra az egész együttes szinte nyomtalanul eltűnt, alig tizenegynéhány kőfaragvány és a szinte érintetlenül ránk maradt XI. századi altemplom fennmaradása minden bizonnyal az itt eltemetett I. András tiszteletéhez kapcsolható. Magyarország történetében a XVI-XVII. század jelentős változásokat hozott. A török támadások miatt a szerzetesi élet megszűnt Tihanyban, a kolostorba katonák költöztek. Az épületegyüttest végvárrá vált, védelmi szempontok szerint átalakították. Köréje erődítést építettek. A török elleni felszabadító háborúk után a irályi kamara a felszabadított területeken álló birtokokat csak ún. fegyverváltság kifizetése után adta vissza egykori tulajdonosaiknak. Tihanyért ezt a Magyarországi Bencés Rend nem tudta kifizetni. Így 1702-ben az ausztriai Altenburg Bencés Apátságnak tulajdonába került. A Pannonhalmi Bencés Apátság csak 1716-ban tudta visszavásárolni Altenburgtól. A XVIII. század három apát nevével fémjelezhető, akik egy-egy történeti, építéstörténeti periódust képviselnek a kolostor életében. 1716-1740-ig Grassó Villebald, 1740-1760-ig Lécs Ágoston, 1760-1786-ig Vajda Sámuel volt az apát. Először a szerzetesi élet alapfeltételeinek megteremtése és a kolostor birtokainak pénzügyi stabilizálása volt a fő cél. Az 1720-as évektől megindult a templom és a 
kolostor újjáépítése, amit 1763-ban tűzvész szakított meg. Feltételezhető, hogy 1740 után Lécs Ágoston idején már egységes építészeti koncepció alapján folytatódott az építkezés és készült el a templom a kolostor szárnyaival együtt jelenlegi formájában. A templomot 1754-ben szentelték fel ideiglenesen. A végleges felszentelésre csak 20 év múlva került sor. Lécs Ágoston a kor egyik nagy formátumú, de ellentmondásos egyénisége. A nagyképzettségű teológus és hitszónok a vallásos élet újrateremtője volt Tihanyban. Aki azonban életmódjával nem mindenben alkalmazkodott szerzetesi kötelmekhez. Sikerrel zárta le az Apátság birtokpereit és újabb területekkel is gazdagította rendjét. Nemcsak az Apátság építését fejezte be, hanem az Apátság birtokain, így Füreden a savanyúvizű forrásoknál is építkezett. Lécs Ágostont Vajda Sámuel, a mélyen vallásos, aszkétikus életű apát követte. Gazdag irodalmi munkásságából kiemelkedik a három kötetes, szép magyar nyelven írt Jézus életéről szóló munkája, amely 1772-1774 között jelent meg Pozsonyban, s a korszak kedvelt olvasmánya volt. Tevékenysége a vallásos lelkiség elmélyítésére irányult, középpontjában a Jézus Szíve kultusz elterjesztésével és ápolásával. 1786-ban II. József a Bencés Rendet is felosztotta. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk kolostorukat, csak egyetlen szerzetes maradhatott aki ellátta a plébániai feladatokat. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba. A XVIII. századi fellendüléshez képest az anyagi és szellemi lehetőségek alaposan megváltoztak ebben az évszázadban. Az 1880-as évekre az épületegyüttes nagyon rossz állapotba került és felvetődött az is, hogy a templomot teljes egészében újjá kellene építeni. Cziegler Győző építész, a Műegyetem tanára 1889-1890 között megoldotta a templom és kolostor szerkezeti problémáit, és az épületegyüttest teljesen felújította. A templomban falképek készültek és az oltárokat is átfestették, újra aranyozták.1950-ben ismét el kellett hagyniuk a szerzeteseknek a rendházat. A plébánia megmaradt, a rendházba először szegényház, később múzeum költözött. A Bencés Rend 1990-ben térhetett vissza Tihanyba, de a kolostor-együttest csak 1994-ben kapta vissza a Magyar Államtól. 1992-ben elindult a templom belső restaurálása (falképek, oltárok), amely 1996-ra fejeződött be. 1996-ban megkezdődött a kolostor teljes felújítása.
A templom magyarországi viszonylatban középméretű, 46 méter hosszú, 16 méter széles, tornyainak magassága 34,5 méter. Az egyhajós, négy boltszakaszra tagolódó templomtér erőteljesen megemelt, egyenes záródású, két boltszakaszos szentélybe vezet, amely alatt az altemplom helyezkedik el. A kéttornyos nyugati főhomlokzat részletgazdagsága éles ellentétben áll a templom és kolostor többi homlokzatának puritán egyszerűségével. Az erőteljesen tagozott, növényi ornamentikával díszített főkapu szemöldökkövén Lécs Ágoston apát monogramja: ALAT(Augustinus Lécs Abbas Tihanienis) 1754 látható. Fölötte az apát címere, ami a templombelsőben is több helyütt megtalálható, és a kolostor címerévé vált. A toronypár közti oromfalban lévő két fülkében pedig Szent Ányos és Szűz Mária szobrát láthatjuk. A homlokzati szobrokat 1754 ismeretlen veszprémi kőfaragó készítette. A templom építészét főhomlokzatának tagolása valamint a templombelső boltozása, illetve kettős pilasztereinek formai megoldása alapján a Dunai Barokk iskola egyik jeles, hazánkban is dolgozó mesterének, a karmelita Martin Wittwernek körében kereshetjük. A templomhoz dél felől kapcsolódó kolostornégyszög szárnyai fokozatosan épültek ki a XVIII. század közepén, felhasználva a korábbi XVI-XVII. századi épületmaradványokat is. Először a keleti, majd a déli végül a nyugati szárny készült el. Homlokzataik tagolása nagyon egyszerű, csupán a nyugati homlokzaton található főbejárat kapott a templom főbejáratával azonos formai kialakítású kőkeretet. A barokk kolostorban a szerzetesi élettel összhangban, puritán egyszerűségű cellákat alakítottak ki. Reprezentatív megformálású volt a déli szárny földszintjén a refektórium (szerzetesi ebédlő), és ugyanennek a szárnynak az emeletén a könyvtár. A refektórium boltozatát stukkó keretbe foglalt falképekkel díszítették, melyek Bencés Rendi és Árpád-házi szenteket és magyarországi uralkodókat ábrázoltak. A könyvtár XVIII. századi berendezését az 1786-es feloszlatáskor eladták, könyvei az 1950-es feloszlatás után tűntek el. A barokk kolostor belső ajtóin intarziát utánzó festést kaptak, ezekből napjainkban csak néhány maradt fenn.
A Tihanyi Apátsági templom egységes, egy időben készült oltárai és fa berendezési tárgyai kiemelkedő helyet foglalnak el a XVIII. századi magyarországi faszobrászatában. Ezeket hosszú időn keresztül kizárólag Stulhoff Sebestyén munkáinak tartották, aki a XIX. század végén kialakult legendája szerint kertészlegényből lett asztalos, szobrász. Stulhoff Sebestyén életéről csak annyi bizonyos, hogy 1754-ben 31 évesen érkezett Bécsből Tihanyba. 25 éven át az Apátság szolgálatában állt, 1779-ben halt meg és a templom hajója alatti szerzetesi kriptába temették el. Nem lépett be a rendbe, nem volt laikus testvér, de fizetséget sem kapott munkájáért. Asztalos volt aki eltudta képzelni az oltárt, feltudta építeni, és természetesen kisebb faragványokat is készített, de nem minden részlet az ő munkája. Tudjuk, hogy a pápai és veszprémi faszobrászok szállították a nagyobb szobrokat, hogy Pápáról és Fehérvárról jöttek a festők akik a képeket hozták az oltárokhoz és a kész oltárokat lefestették, aranyozták. Neveik még a művészettörténetnek sem mondanak sokat, Tihany szinte az egyetlen fennmaradt munkájuk, ahogy Stulhoff esetében is az. Különböző oltárokon más-más szobrász, festő, aranyozó dolgozott. Ha jobban megfigyeljük szembetűnik ezek az eltérések. Stulhoff fogta össze a különböző helyről jött és eltérő képességű mestereket, és a berendezési tárgyakat tökéletesen komponálta, szervesen kapcsolta a templom építészeti teréhez.
A múzeum különleges értéke a kőtár, de időszaki egyházművészeti, képzőművészeti kiállításokat is rendeznek itt. Az épület nevezetessége az is, hogy az utolsó magyar királyi pár, IV. Károly és felesége, Zita királyné itt töltötték utolsó magyarországi napjaikat 1921. október 26-tól 31-ig, mielőtt Madeira szigetére száműzték őket. A szobák, melyeket a királyi pár használt, ma a múzeum részeként megtekinthetők. Az Apátsági Múzeumban látható a barokk templom restaurált kórusa és sekrestyéje. Bemutatják a templom faragott berendezését és a karzatot, amit Stuhlhof Sebestyén (1723 k.-1779) készített 1752-64-ben. A templom történetéhez kapcsolódik A barokk feltámasztása a tihanyi apátsági templomban című restaurálási bemutató.
A Tihanyi Babamúzeum közel négy évtized gyűjtőmunkájának eredménye. Antik babák (1850-1920), korabeli kellékekkel, játékokkal (konyha, lakás, bolt). Századfordulói arisztokrata, polgári életstílus bemutatása. A múzeum tavaly ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, melynek alkalmából díszalbumot jelentetett meg Babamesék címmel. A kötetben szereplő mesék egy gyermek meseíró verseny győztes munkái. A jubileumi kiadvány 3000 példányban jelent meg, amelyből 300 számozott példány. Az album megrendelhető az Interneten és megvásárolható helyben.
A földmágnesség mérésének már 1870-től az Országos Meteorológiai Intézettel közösen létezett intézete Magyarországon. A tihanyi obszervatórium - miután a földmágnesség mérésének feladata az ELGI-hez került - 1955-ben kezdte meg működését. Állandó feladata a mágneses tér variációjának folyamatos mérése. A feladat megfelelő szinvonalú végrehajtásához a mágnesesen anomáliamentes környezeten túl, a mérési szempontoknak megfelelően épült, mágneses szennyezésektől (pl. ferromágneses anyagoktól, elsősorban is vastól) mentes épületekre és egyedileg készített műszerek gondos üzemben tartására van szükség. További feladat a megfelelő mérési körülmények biztosítása pl: hőmérséklet-stabilitás, folyamatos tápellátás, villámvédelem, stb. Az adatgyűjtés egy sarkalatos pont, mert a mérési eredmények időszinkronját, kívánt digitális formában történő előállítását és a keletkező adatok biztonságát ez a rendszer garantálja.
A kiállítás azzal a nem titkolt céllal nyílt, hogy egyrészt vonzó új programlehetõséget kínáljon, másrészt rövid betekintést nyújtson Magyarország történelmébe. A panoptikumban Géza fejedelemtől kezdve, Károly Róberten keresztül, Luxemburgi Zsigmondot is beleértve Mátyás királyig bezárólag láthatóak a magyar királyok, de megtalálható még IV. Károly is. Az élményt a korabeli enteriõrök, a világítás és a zenei aláfestés teszik teljessé.
Megtalálható itt Sir Francis Drake-tõl Anne Bonney-n keresztül a hírhedt Feketeszakállig több híres kalóz élethû viaszfigurája, korabeli enteriõrökkel, fegyverekkel, régi pénzérmékkel, zászlókkal (látható a Jolly Roger is). Amióta a tengereken kereskedelmi hajózás létezik, kalózok – ádáz tengeri rablók – tartották rettegésben a hajósokat. Az ókori Görögország kalózai az Égei-tengeren lestek áldozataikra már a Kr. e. 5. században, foglyaikat váltságdíj ellenében engedték szabadon, vagy eladták rabszolgának. Az égei-tengeri Délosz kikötõvárosában – mely a Római Birodalomhoz tartozott (Kr. e. 200-tól Kr. u. 476-ig) – az élénk kereskedelem vonzotta a kalózokat, akik itt eladhatták a zsákmányolt rabszolgákat és egyéb rablott kincseiket. A IX. századi észak-európai népeket is rettegésben tartották a félelmetes és irgalmat nem ismerõ viking kalózok. A XI. században a keresztes hadjáratok idején a muzulmán tengeri rablókat barbár kalózoknak nevezték, akik gyors hajóikkal megtámadták a velencei és genovai hajókat. A leghíresebb barbár kalózkapitányok nevét egész Európa rettegte. Az angol, francia és karibi kalózok is portyáztak, hírük szárnyra kelt s a kikötõk kocsmáinak legendás alakjaivá váltak, néhányuk neve a mai napig közismert. A Kalózmúzeum - messzi tájak és régmúlt idõk világába kalauzolja az érdeklõdõt. Amióta a tengereken kereskedelmi hajózás létezik, kalózok – ádáz tengeri rablók – tartották rettegésben a hajósokat. Néhányukat megidézve, a legendák és tengeri kalandozások kora elevenedik meg elõttünk. A kiállítás azzal a nem titkolt céllal nyílt meg, hogy vonzó új program - lehetõséget kínálva az idelátogatóknak - szolgálja az ismeretterjesztést is.
Az elmúlt években nagy sikert aratott Tihanyi Szabadtéri Játékok előadásai idén is jelentkeznek, július 10-től aug. 15-ig minden pénteken és szombaton. A színre kerülő darabok szereplői országos kedvencek: Szulák Andrea, Balázs Péter, Koncz Gábor, Nemcsák Károly, Mikó István, Kautzky Armand, Pásztor Erzsi, Tóth Judit, Földi Teri, Eperjes Károly, Bujtor István, Hujber Ferenc, Xantus Barbara, Tahi Tóth László, Vári Éva, Szilágyi Tibor és még sokan mások. A tavalyi óriási sikerre való tekintettel ismét látható lesz a Mindhalálig Beatles Mikó Istvánnal és csapatával, valamint újra fellép a Republic és a Bikini. Külön csemegét ígér a Sing, sing sing című musical összeállítás amelyben olyan népszerű darabokból hallhatnak részleteket, mint a Caberet, a West Side Story, Evita, Isten pénze, Hair, István, a király, Macskák, Valahol Európában, Jézus Krisztus Szupersztár, Operaház Fantomja, We Will Rock You, Elisabeth, Miss Saigon, Mozart, Vámpirok bálja, Grease, Hotel Menthol. Rocky Horror Show és a Fame. A nagyszabású táncos musical-show sztárvendége a Budapesti Operettszínház tagja, Mészáros Árpád Zsolt lesz. Július 10-én a Hyppolit a lakáj című előadás nyitja meg a Játékokat többek között Szulák Andrea és Balázs Péter főszereplésével, majd 11-én szombaton a Komámasszony hol a stukker című komédia kerül színre Nemcsák Károllyal, Koncz Gáborral és Mikó Istvánnal a főbb szerepekben. Július 17-én pénteken a Mezítláb a parkban című vígjáték Pikali Gerdával, Kautzky Armanddal és Koncz Gáborral, 18 -án szombaton pedig a Macskajáték Pásztor Erzsivel, Tóth Judittal és Földi Terivel kerül bemutatásra.A TIHANYI VISSZHANG
Tihany egyik legismertebb jelensége a visszhang volt. Valójában a XVIII. század közepe óta létezik, azaz a jelenlegi apátság felépítése óta. Ugyanis a Visszhang-dombról elkiáltott szavak a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza, 2 másodperc alatt téve meg az oda-vissza közel 700 méteres távot. Ezalatt gyors tempóban elmondható egy hexameter, amely csendes időben jól hallhatóan visszaverődik. Közismert visszhangpróbáló szövegnek számított Kisfaludy Károly Mohács című verséből az alábbi idézet: Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntelek. A domboldalra állítottak egy kis oszlopot, melyet echókőnek neveztek; innen kellett a templom felé kiáltani. Echónak a helyiek nevezték a visszhangot. Ezt a kifejezést használta Csokonai Vitéz Mihály is A Tihanyi echóhoz című versében, amelyet a költő Balatonfüreden írt 1798-ban. Vörösmarty Mihály is írt róla verset, de legismertebb mind között Garay János visszhangról írt regéje, amelyet a kcskekörömárusok kívülről fújtak. Már a század elején észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökkent. Többnyire az újonnan épült villákat hibáztatták. Különösen a Hevesi-nyaralót okolták, s nevezték el visszhangrontó-nak. Azóta bebizonyosodott, hogy inkább az időközben a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombja a bűnös, s legalább ennyire az utóbbi időben, különösen a nyári hónapokban megnövekedett, zajjal járó idegenforgalom. A visszhangnak, mint idegenforgalmi nevezetességnek, kirándulócsalogatónak a felhasználása már a múlt század végén többekben felmerült. A balatonfüredi Balaton-egylet például a Visszhang-domb közelében egy kunyhót építtetett, s megállapodott a telek gazdájával, hogy nála az alkalmi kirándulók mindig kaphassanak tejet, vajat, kenyeret, túrót, bort. Egyéb próbálkozások is történtek a domb felhasználására. A század végén Jalsovits Alfréd bencés szerzetes csillagvizsgálót kezdett építeni a Visszhang-dombon, de a munkálatok rövid idő múl abbamaradtak. Amikor 1925-ben Tihany vízvezetéket kapott, a víztárolót a Visszhang-dombra építették. Ma már nem víztartályként működik; tetején éttermet alakítottak ki.
A TIHANYI KECSKEKÖRMÖK
Tihany másik nevezetessége a tihanyi kecskeköröm. Valójában ez egy Pannon-tengerben élt kagyló - a Congeria ungula caprae - maradványa. A kagyló jóval nagyobb volt, de mára csak a kemény háromszög alakú sarka maradt meg. Más kagylók és csigák is megmaradtak a pannóniai rétegekben, de ismeretségében messze elmaradtak a kecskeköröm mögött. Pedig a két háború között a Cardium apertum nevű kagylót úri főkötő, vagy menyasszonyfőkötő néven árulták a tihanyi gyerekek. Lelőhelye a Fehérpartokon volt, de ép alig volt közöttük, mert a törékeny héja ásás közben könnyen összetört. A kecskeköröm híressé válásában nagy szerepe lehetett Garay János regéjének, amelyben leírta a tihanyi visszhang és kecskeköröm keletkezésének meseszerű történetét. A kikötőbe érkező kirándulókat a helyi gyermekek azonnal körülvették, és igen rámenősen kínálták pár fillérért marokszámra a kecskekörmöket. Kedves színfoltja volt a gyereksereg a kikötőnek, több visszaemlékezésben, útikönyvben olvashattunk róla. A kagylómaradványok nagy számban kerültek elő a Gödrösben és a Fehérparton, néhány méterrel a mai Balaton vízszintje fölött. Főleg a gödrösi kecskekörömbányák voltak gazdagok. Itt egymást érték a tihanyi gyerekek által vájt gödrök; innen származik a mai Gödrös elnevezés is.
TERMÉSZET
A TIHANYI-FÉLSZIGET
A Tihanyi-félsziget számos vonatkozásban egyedülálló nemcsak hazánkban, Európában is. Különleges földrajzi helyzete, kialakulásának sajátosságai, mai tájképi megjelenése, földtani és történeti emlékei, ritka növény- és állatfajai mind-mind a legszebb és legféltettebb kincseink közé emelik. A természetet kutató és védõ szakemberek számára a Tihanyi-félsziget értékei régóta ismertek. Itt alakult hazánk elsõ tájvédelmi körzete 1952-ben. A tihanyi Tájvédelmi Körzet késõbb észak felé bõvült, 1658 hektáros területe ma a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park egyik tájegysége. Két fokozottan védett része a Bozsai-öböl és a Külsõ-tó. A természetvédelmi területkezelést és az ökoturisztikai, környezeti nevelési feladatokat a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság látja el.
A BALATON-PART ÉS A BOZSAI-ÖBÖL
A félsziget partvonalából a természeteshez leginkább hasonló állapotban a délnyugat oldal, különösen a Gurbicza alatti résztõl a révig terjedõ szakasz maradt meg. Sajkodnál és a Bozsai-öbölben a part ma is természetes állapotát õrzi. A Bozsai-öböl a Balaton egyik utolsó csaknem háborítatlan nádas öblözete. A nádas belsõ szegleteiben fehér tavirózsa (Nymphaea alba) díszlik. Az öblöt a part felõl kaszálók, rétek, láprétmaradványok kísérik, rajtuk mocsári kosbor (Orchis laxiflora), keskenylevelû gyapjúsás (Eriophoum angustifolium) és szibériai nõszirom (Iris sibirica) található sok más védett növény társaságában. A nádas ritka madárfajok egész sorának nyújt költési lehetõséget, így a nyári ludaknak (Anser anser) és a barna rétihéjáknak (Circus aeruginosus) is. Az emlõsök közül különösen a fokozottan védett vidra (Lutra lutra) állománya érdemel említést.
TIHANY TAVAI
A tihanyi táj szépségében három tó játszik fontos szerepet: a Balaton, a Külsõ-tó és a Belsõ-tó. A felsorolás azonban nem teljes, mert csapadékos években feltûnik a negyedik is: a Rátai-csáva. A félsziget mindhárom beltava egykori vulkáni kráter helyén keletkezett, egyszerûen a csapadékvíz összegyûlése révén. Forrás vagy patak nem táplálja õket, az magyarázza idõszakos kiszáradásukat is, melyre az utóbbi évszázadokban mindhárom tó esetében volt már példa. A Belsõ-tó közvetlenül a falu alatt található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-rel magasabban helyezkedik el, a vulkáni eupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres, ma kedvelt horgászterület. A Külsõ-tó a félsziget egykori vulkánjának fokráterében keletkezett, erõsen feltöltõdött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságában. Az 1800-as évek elején levezetõ csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófõi-séden keresztül a Balatonba vezessék. A lecsapolt területeket kaszálóként hasznosították. 1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság vette át a terület kezelését. A levezetõ csatorna lezárásával ekkor kezdõdött meg a tó eredeti állapotának visszaállítása. Az azóta eltelt két és fél évtized alatt a vízi növényzet teljesen visszatelepült, s megjelentek a vizes élõhely jellegzetes állatfajai is. Gazdag, a vízhez kötõdõ rovarvilág, különösen sok ritka szitakötõfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltû és hüllõ él a tóban, a mocsári teknõs (Emys orbicularis) állomány kiemelkedõ. A madarak közül itt is költ a nyári lúd (Anser anser) és a barna rétihéja (Circus aeruginosus), az utóbbi években pedig vörös gém (Ardea purpurea) fészkelésérõl is tudunk. Fontos õszi táplálkozóhelye a gémféléknek, mivel a sekély víz ideális e fajok vadászati módszereinek. A vonulás elõtt gyakran 20-25 nagykócsag (Egretta alba) is tartózkodik egyszerre a tavon. A félsziget harmadik tava, az ún. Rátai-csáva, mely szintén egykori vulkáni kráterbõl keletkezett lefolyástalan medencében alakult ki, víztükre azonban csapadékos évek tavaszain is alig éri el a fél hektárt. Nyár végére aztán ez a kis tavacska is többnyire kiszárad.
A KALDERAPEREM MARADVÁNYAI
A félsziget alapját, a mintegy 100 m-re a felszín alatt húzódó felsõ-miocén sekélytengeri mészkövek és márgák alkotják, melyek triász üledékekre, permi homokkõre és fillitre rétegzõdtek. Az aljzatra pliocén-pannon üledékek hiátusos sorozata települt. (A pannon-rétegekben található a "tihanyi kecskeköröm" néven közismert kövület, a Congeria ungula caprae kagyló maradványa.) A Pannon-tenger visszahúzódását a bazaltvulkánosság megindulása követte, a vulkáni mûködés középpontja a mai Külsõ-tó helyén volt. Ekkor képzõdtek több helyen jól látható bazalttufa rétegek, vörös homokkõ bombákkal. Az egykori vulkáni kráter peremének maradványai ma különálló hegyekként látszanak a Külso-tó körül: a Csúcs-hegy, a Nyereg-hegy, az Apáti hegy, a Kiserdõ-tetõ és az Óvár.
CSÚCS-HEGY
A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike a Csúcs-hegy. A forráskúp és a feltörõ forró víz vájta kürtõ ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján (235 m).A bazalttufára települt gejzirit "sapka" ellenállt a hegyet lepusztító erõknek, így alakult ki a jelenlegi érdekes forma. A kúpszerûen kiemelkedõ sziklák lemezes hidrokvarcitból, kovás mészkõbõl és tömeges gejziritbõl állnak. A nyugati oldalán található forrásbarlangot a szájhagyomány Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár barlangjának nevezi.
NYEREG-HEGY
A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti heggyel összekötõ keskeny, sziklás gerinc, melyrõl csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton déli medencéje és a Bozsai-öböl felé, ellenkezõ irányban pedig a félsziget belsejére. A félsziget egyik legértékesebb földtani képzõdménye ez az ék alakú hegygerinc. A bazaltvulkánosság utómûködésének hatására forró víz áramlott az egykori felszínre. A kisebb-nagyobb meleg vizû tavakban növénymaradványokat õrzõ tavi hidrokvarcit és vékonylemezes kovás mészkõ képzõdött. A mészkõlemezek szeszélyesen gyûrt formája az egykori víz- és kéregmozgás eredménye.
APÁTI-HEGY
Ez a kalderapermnek a Külsõ-tóhoz legközelebb esõ egysége, keleti oldalán meredeken, bazalttufa sziklákon keresztül esik a térszín a tóig. A sziklaalakzatok a szél pusztító munkájának nyomát viselik. A félsziget belseje, a Külsõ-tó, a Belsõ-tó és az õsközség, a háttérben pedig Balatonfüred látványa nyújt maradandó élményt. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-teplomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élõhelye. A hegytetõn- a részben másodlagos gyepekben-egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetõvirág, az õszi csillagvirág, a borzas szulák, a hártyás galambhegy. Megtalálható itt a töviskés lucerna, több árvalányhajfaj és a törpe nõszirom is. A keleti oldal szikláin virít a cseh tyúktaréj a panon madárbirs és a bokros koronafürt. A délszaki klíma a rovaroknak is kedvezõ, a hazánkban ritka, nagy termetû mediterrán kabócafajok is megtalálhatók itt: az óriás énekes kabóca és a mannakabóca. Ezzel azonban még nincs vége az Apáti-hegy nevezetességeinek. Déli oldalán található ugyanis a félsziget egykori híres levendulásainak utolsó maradványa. A mûvelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért, a levendulatövek köze elgyepesedett. A levendulás központi részén - mintegy 5 hektáron - a természetvédelmi kezelõ (BFNP) a cserjék rendszeres irtásával, legeltetéssel fenntartja a régi állapotát. Ezen a területen virít a valószínûleg szintén egykori termesztésbõl kivadult gyapjas gyûszûvirág, mely fokozottan védett növényfaj. Az itt elõforduló védett rovarok közül a mandulacincér érdemel említést.
KISERDŐ-TETŐ
A félsziget központi részén, a Külsõ- és a Belsõ-tó között emelkedõ kalderaperem-maradvány. A vulkáni mûködés során létrejött bazaltsziklákat a késõbbi földmozgások kibillentették eredeti helyzetükbõl. A szél a puhább kõzetanyagot elbontotta, a szilárdabb kötõanyagú bazalttufa azonban ellenállt a pusztító erõknek. A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtõsztyepp borítja, oldalain cserszömörcék, háttérben a Külsõ-tóval.
ÓVÁR
A félszigetet keleti oldalról határoló markáns gerinc, a Balaton felé nézõ festõi bazalttufa alakzatokkal. Tetején fut végig a Balaton-környék legszebb vaskori földsáncmaradványa. Az egykori földvár maradványai közelében, ún. pannon gyepek találhatók, jellegzetes védett növényeik a hangyabogáncs, a nagy pacsirtafû, a tavaszi hérics, a nagylevelû madárbirs, a leánykökörcsin és a csillag gerebcsin. Itt él a hazánkban csak két helyen elõforduló nyugati ajtóscsiga. Az Óvár keleti oldalán 20 m magas bazalttufa sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek az ún. barátlakások. Egykoron feltehetõen azok az orosz szerzetesek lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a kijevi nagyfejedelemségbõl. A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette.1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, melynek során több csontváz is elõkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevõ cellákat stabilizálták. A félsziget egyetlen rétegforrása, az Orosz-kút, mely a közelben fakad, róluk kapta a nevét. (Ma gyakrabban használják a Cyprián-forrás elnevezést.)
A SZARKÁDI-ERDŐ
A félsziget peremének hegyei nagyrészt erdõvel borítottak, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvõ Szarkádi-erdõ. Jellemzõ faállománya a csereskocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy, virágos kõris, mezei juhar és a mezei szil elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így az olasz tölgy. A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él. A szarkádi-erdõ állatvilágának jellegzetes tagja a védett nagy hõscincér, a szarvasbogár, a pettyes gõte és a barna ásóbéka. Gyakori hüllõfaja az erdei sikló, a madarakat a fekete harkály, a zöld és szürke küllõ, a nappali ragadozók közül a karvaly, az éjszakaiak közül pedig egy igazi délszaki ritkaság, a füleskuvik képviseli. A Szarkádi-erdõ déli részén, a mai rév fölött található az egykori Újlak település templomának romjai.
A GEJZÍRMEZŐ ÉS AZ ARANYHÁZ
A Szarkádi-erdõ és a Belsõ-tó között elterülõ gejzírmezõ mintegy hárommillió évvel ezelõtt, a földtörténeti negyedidõszakban keletkezett. A bazaltvulkánosságot követõ vulkáni utómûködés során forró víz áramlott az egykori felszínre. A hévforrások- hasonlóan a jelenleg Izlandon mûködõkhöz-idõszakos gejzír formájában törtek fel. A forró vízbõl és a meleg vizû tavakból meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, melyek fokozatosan szilárd kõzetté alakultak. A gejzír mûködésétõl, valamint a víz- és kéregmozgásoktól függõen a gejzirit tömeges, lemezes, gyûrt formában szilárdult meg, 100-150 kisebb-nagyobb gejzírkúpot hozva létre. Közülük ma már csak mintegy 50 db látható. A legnagyobb az Aranyház gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színû zuzmóról kapta. A jellegzetes sziklai növényzet között melegkedvelõ állatok élnek, mint pl.az itt gyakran megfigyelhetõ zöld gyík. A gejzírkúp tetejérõl a Belsõ-tó és az õsközség felé esik szép kilátás.
A LÓCZY-TANÖSVÉNY
Az eddigiekben részletesen leírt látnivalókon a Lóczy-tanösvény vezeti végig a kirándulókat. Az indulópontja a Sajkod melletti Apáti-templomromnál van, innen az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a csúcs-hegyen keresztül a szarkádi-erdõbe, majd a gejzímezõ és az Aranyház érintésével az õsközségbe vezet. Onnan a Kiserdõ-tetõ-Óvár-Barátlakások útvonalon a tihanyi hajóállomásra visz. A tanösvényen 7 megállót alakítottunk ki, ezek egy-egy nevezetességhez kötõdnek.
A Tihanyi-félsziget számos vonatkozásban egyedülálló nemcsak hazánkban, Európában is. Különleges földrajzi helyzete, kialakulásának sajátosságai, mai tájképi megjelenése, földtani és történeti emlékei, ritka növény- és állatfajai mind-mind a legszebb és legféltettebb kincseink közé emelik. A természetet kutató és védõ szakemberek számára a Tihanyi-félsziget értékei régóta ismertek. Itt alakult hazánk elsõ tájvédelmi körzete 1952-ben. A tihanyi Tájvédelmi Körzet késõbb észak felé bõvült, 1658 hektáros területe ma a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park egyik tájegysége. Két fokozottan védett része a Bozsai-öböl és a Külsõ-tó. A természetvédelmi területkezelést és az ökoturisztikai, környezeti nevelési feladatokat a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság látja el.
A tihanyi táj szépségében három tó játszik fontos szerepet: a Balaton, a Külsõ-tó és a Belsõ-tó. A felsorolás azonban nem teljes, mert csapadékos években feltûnik a negyedik is: a Rátai-csáva. A félsziget mindhárom beltava egykori vulkáni kráter helyén keletkezett, egyszerûen a csapadékvíz összegyûlése révén. Forrás vagy patak nem táplálja õket, az magyarázza idõszakos kiszáradásukat is, melyre az utóbbi évszázadokban mindhárom tó esetében volt már példa. A Belsõ-tó közvetlenül a falu alatt található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-rel magasabban helyezkedik el, a vulkáni eupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres, ma kedvelt horgászterület. A Külsõ-tó a félsziget egykori vulkánjának fokráterében keletkezett, erõsen feltöltõdött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságában. Az 1800-as évek elején levezetõ csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófõi-séden keresztül a Balatonba vezessék. A lecsapolt területeket kaszálóként hasznosították. 1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság vette át a terület kezelését. A levezetõ csatorna lezárásával ekkor kezdõdött meg a tó eredeti állapotának visszaállítása. Az azóta eltelt két és fél évtized alatt a vízi növényzet teljesen visszatelepült, s megjelentek a vizes élõhely jellegzetes állatfajai is. Gazdag, a vízhez kötõdõ rovarvilág, különösen sok ritka szitakötõfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltû és hüllõ él a tóban, a mocsári teknõs (Emys orbicularis) állomány kiemelkedõ. A madarak közül itt is költ a nyári lúd (Anser anser) és a barna rétihéja (Circus aeruginosus), az utóbbi években pedig vörös gém (Ardea purpurea) fészkelésérõl is tudunk. Fontos õszi táplálkozóhelye a gémféléknek, mivel a sekély víz ideális e fajok vadászati módszereinek. A vonulás elõtt gyakran 20-25 nagykócsag (Egretta alba) is tartózkodik egyszerre a tavon. A félsziget harmadik tava, az ún. Rátai-csáva, mely szintén egykori vulkáni kráterbõl keletkezett lefolyástalan medencében alakult ki, víztükre azonban csapadékos évek tavaszain is alig éri el a fél hektárt. Nyár végére aztán ez a kis tavacska is többnyire kiszárad.
A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike a Csúcs-hegy. A forráskúp és a feltörõ forró víz vájta kürtõ ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján (235 m).A bazalttufára települt gejzirit "sapka" ellenállt a hegyet lepusztító erõknek, így alakult ki a jelenlegi érdekes forma. A kúpszerûen kiemelkedõ sziklák lemezes hidrokvarcitból, kovás mészkõbõl és tömeges gejziritbõl állnak. A nyugati oldalán található forrásbarlangot a szájhagyomány Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár barlangjának nevezi.
Ez a kalderapermnek a Külsõ-tóhoz legközelebb esõ egysége, keleti oldalán meredeken, bazalttufa sziklákon keresztül esik a térszín a tóig. A sziklaalakzatok a szél pusztító munkájának nyomát viselik. A félsziget belseje, a Külsõ-tó, a Belsõ-tó és az õsközség, a háttérben pedig Balatonfüred látványa nyújt maradandó élményt. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-teplomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élõhelye. A hegytetõn- a részben másodlagos gyepekben-egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetõvirág, az õszi csillagvirág, a borzas szulák, a hártyás galambhegy. Megtalálható itt a töviskés lucerna, több árvalányhajfaj és a törpe nõszirom is. A keleti oldal szikláin virít a cseh tyúktaréj a panon madárbirs és a bokros koronafürt. A délszaki klíma a rovaroknak is kedvezõ, a hazánkban ritka, nagy termetû mediterrán kabócafajok is megtalálhatók itt: az óriás énekes kabóca és a mannakabóca. Ezzel azonban még nincs vége az Apáti-hegy nevezetességeinek. Déli oldalán található ugyanis a félsziget egykori híres levendulásainak utolsó maradványa. A mûvelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért, a levendulatövek köze elgyepesedett. A levendulás központi részén - mintegy 5 hektáron - a természetvédelmi kezelõ (BFNP) a cserjék rendszeres irtásával, legeltetéssel fenntartja a régi állapotát. Ezen a területen virít a valószínûleg szintén egykori termesztésbõl kivadult gyapjas gyûszûvirág, mely fokozottan védett növényfaj. Az itt elõforduló védett rovarok közül a mandulacincér érdemel említést.
A félszigetet keleti oldalról határoló markáns gerinc, a Balaton felé nézõ festõi bazalttufa alakzatokkal. Tetején fut végig a Balaton-környék legszebb vaskori földsáncmaradványa. Az egykori földvár maradványai közelében, ún. pannon gyepek találhatók, jellegzetes védett növényeik a hangyabogáncs, a nagy pacsirtafû, a tavaszi hérics, a nagylevelû madárbirs, a leánykökörcsin és a csillag gerebcsin. Itt él a hazánkban csak két helyen elõforduló nyugati ajtóscsiga. Az Óvár keleti oldalán 20 m magas bazalttufa sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek az ún. barátlakások. Egykoron feltehetõen azok az orosz szerzetesek lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a kijevi nagyfejedelemségbõl. A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette.1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, melynek során több csontváz is elõkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevõ cellákat stabilizálták. A félsziget egyetlen rétegforrása, az Orosz-kút, mely a közelben fakad, róluk kapta a nevét. (Ma gyakrabban használják a Cyprián-forrás elnevezést.)
